Monitorizare de presă

Căutare

Cuvânt cheie

Organ:

Tematica:



Numele cotidianului: Erdélyi Riport
Anul şi data apariţiei: 28/8/2008
Tematica: transformarea sistemului electoral – problematica reprezentării minorităţilor în parlament
Categoria articolului: interviuri
Autorul articolului: Simon Judit, Szűcs László
Titlul articolului: Csuzi István, az RMDSZ Nagyvárad-belvárosi képviselõjelöltje - Nem vagyok átvedlett politikus
Acces online: https://www.riport.ro/mod.php?mod=userpage&page_id=372


Numele cotidianului

Alapítója, majd elnöke is volt a Bihar megyei Magyar Polgári Egyesületnek a mûszaki végzettségû vállalkozó. Júniusban tanácsosjelöltként indult MPP-színekben az önkormányzati választáson. A múlt héten bejelentette: elfogadja az RMDSZ ajánlatát, hogy a Szövetség színeiben induljon szülõvárosában egy parlamenti mandátumért. Csuzi Istvánnal Simon Judit és Szûcs László beszélgetett.

Az Olimpia a részvétel eszméjét emeli ki. Romániában novemberben választások lesznek, ám itt nem csak résztvenni kell, hanem eredményt elérni, nyerni. Az új választási törvény új helyzetet hozott. Mennyiben befolyásolta ez az új helyzet, amikor elfogadta az RMDSZ ajánlatát, hogy indujon a novemberi választásokon?

Sajnálatosnak tartom, hogy Romániában ez a választási törvény létezik. Vagy nagyon elhamarkodottan döntöttek, vagy szánt szándékkal tették, ugyanis ez a törvény nemhogy segíti, sokkal inkább hátráltatja a kisebbségek érdekképviseletét a parlamentben. Erdélyben ugyan tény a politikai pluralizmus, ellenben a parlamenti választások esetében ezt nem lehet nyílt verseny formájában megjeleníteni, mert lehetetlen, hogy két konkurens kisebbségi szervezet képviseletet nyerjen. A választási törvény adott, nem mi döntöttük el, hogy milyen legyen, ehhez kell alkalmazkodni, megkeresni a járható utakat, lehetõségeket, amelyek által erõs magyar érdekvédelem kerülhet a parlamentbe.
Visszatérve döntésem elõzményire: a pluralizmusért folytatott harc nem mai keletû. Már a 2004-es választások elõtt eldõlt, hogy nem egy szervezet képviseli az erdélyi magyarságot, hanem többen is igényt tartanak erre. Megjelenítették magukat, nem sikerült nekik labdába rúgni, de sikerült elég hangosan bekiabálni a pálya szélérõl, hogy érvényesítsék az általuk képviselt eszméket. De ennél többet így elérni már nem lehetett. A sporthasonlatnál maradva: ha csapatok játszanak a pályán, és a szélrõl folyamatosan azt kiabálom, hogy én jobban rúgom a labdát, jobban futok, és egyszer csak felkérnek arra, hogy menj be a pályára és rúgd a labdát, bizonyíthatsz, akkor ezt a lehetõséget meg kell ragadni. Ez a lehetõség adatott meg számomra. Lévén, hogy az országos párbeszéd megrekedt, s lévén, hogy számomra a legfontosabb az erdélyi magyarság hatékony képviselete, ahol mindenki a tudásához, képességéhez mérten dolgozik, ezért úgy gondoltam, ezt a lehetõséget mérlegelni kell.
Konzultáltam a polgári vezetõkkel, nem fordítottam hátat a polgári oldalnak, hanem alaposan mérlegeltem a véleményeket. Volt pró és kontra vélemény, zúdult rám hideg is, meleg is, de – hangsúlyozom – a döntésem személyes jellegû. Ellenben úgy érzem, nem hátat fordítással jött létre, hanem a képviselet erõsítésnek érdekében a sokszínûség egy apró részét próbálom megjeleníteni. Ez két lehetõséget foglal magában: vagy képes vagyok erõs játékos lenni, és gólt rúgok az ellenfélnek, vagy öngólt rúgok. Mindkettõ benne van. A polgári oldal viszonyulásával kapcsolatban mérvadónak tartom Szász Jenõ MPP-elnök véleményét, aki azt mondta, elfogadja a döntésemet, és egy késõbb együttmûködést is meglebegtetett.

Látjuk, a kommentárokban, politikusi megszólalásokban nem mindenki így értelmezi a szándékait. De a kampányban nem is a politikusokat, és nem is az újságírókat kell meggyõznie. Hogyan tudja majd mozgósítani a kerületében a választókat, hogy minél többen elmenjenek szavazni, illetve, hogy mind az MPP-vel, mind az RMDSZ-szel rokonszenvezõk önre voksoljanak?

A meggyõzés kérdése számomra egyértelmû: eddigi pályafutásomat kell nézzék, hogy konzekvensen kitartottam a meggyõzõdésem mellet. Én nem változtam. Ismétlem: nem úgy döntöttem, hogy hátat fordítottam a polgári oldalnak, hanem úgy, hogy megbeszéltem az okokat és indokokat, hogy miért fogadtam el az RMDSZ felkérését, hogy jelentkezzek a választásokra. A polgári oldal választói megismertek, ugyanakkor megismertek az RMDSZ választói is, hiszen az eddig pályafutásomban egyetlen ügyért harcoltam: az erdélyi magyarság megmaradásáért. Többször hangsúlyoztam, hogy elengedhetetlen az összefogás, ezért is tartom az eddig megfogalmazott kritikáimat továbbra is érvényesnek azzal kapcsolatban, hogy nem kellett volna a belsõ és külsõ ellenzéket minimalizálni. A sokszínûség, a pluralizmus szervezeten belüli és kívüli ellenzékként is meg kell nyilvánuljon. Ezeknek helyet kell adni az erdélyi magyar politikai életben. Ugyanakkor az összefogásra tett gesztusom bírálatokat is eredményezett, lévén, hogy a polgári oldal „árulásnak” tartja, ha valaki összefogásra buzdít, és tesz is az RMDSZ-szel való párbeszédért. Az RMDSZ részérõl is megtörténik, hogy aki egyszer megjelenik a polgári oldalon, azt kiközösítik, nem kap meghívásokat. Ezt a mentalitást szeretném lebontani. Szeretném, hogy természetes legyen, ha egy RMDSZ-es tisztségviselõ megjelenik egy polgári rendezvényen, illetve egy polgári bármikor elmehet egy RMDSZ-rendezvényre anélkül, hogy feltûnést keltsen a jelenléte. Ennek az összefogásra tett kísérletnek kell megmutatkoznia és gyümölcsöznie a kampányban. Bízom benne, hogy akik eddig rokonszenveztek velem a polgári oldalon, azok továbbra is szimpatizálnak velem, mert megértik, hogy nem átvedlettem, hanem ugyanazokat az elveket fogom képviselni az adott lehetõségek között az RMDSZ színeiben, mint amelyeket eddig is képviseltem. Az RMDSZ-választókat pedig remélem sikerül meggyõznöm, hogy nem egy átigazolt politikus vagyok, aki megpróbálja belülrõl bomlasztani a Szövetség közösségét, hanem aktív, konstruktív szerepet kívánok vállalni az erdélyi magyar közéletben, és az RMDSZ színeiben adott a lehetõség, hogy képviseljem a nagyváradi magyarság érdekeit a román parlamentben. Elfogadtam a felkérést, amit a Bihar megyei szervezet felajánlott, és ennek tükrében próbálom meggyõzni az embereket, hogy érdemes a Nagyvárad-belvárosi körzetében élõknek egy olyan embert választaniuk, aki elõször erdélyi magyar, aztán nagyváradi magyar és csak azután politikus. Lehet, furcsán hangzik egy olyan ember szájából, aki politikai karrierre adta a fejét, de úgy vélem, kicsit át kell értékelni a politikai kasztot, közelebb kell vinni a választókhoz. Lehet, hogy ez a választási rendszer, melyet keményen bíráltam és bírálok továbbra is, egyetlen jó dolgot hoz: talán kicsit közelebb viszi a leendõ képviselõt a választókhoz, nem a pártelnök dönti el, hogy az illetõ jelölt közel áll-e vagy sem szavazóihoz.

Kelemen Hunor ügyvezetõ elnök is azt nyilatkozta, hogy egyéni kampányokra számít. Ön mennyire tudja személyre szabni a kampányát, mi az, amivel megközelíti az embereket?

Remélem, valóban indulhatok a választáson, ugyanis ehhez még az augusztus 29-i küldöttgyûlés rá kell bólintson. Feltételezzük, hogy megkapom ezt a lehetõséget, és kampányolhatok Nagyvárad belvárosában. Mindenkit szeretnék megszólítani, ugyanis az elfordulás a politikától közös ellensége az erdélyi magyar szervezeteknek. Ezt le kell gyõzni, nem szabad abban a hitben meghagyni a választópolgárt, hogy hiába megy el szavazni, mert az õ voksa nem számít. Ezért lehet, nem is megy el szavazni. A legfontosabb meggyõzni az embereket, hogy menjenek el, szavazzanak, és annak a neve mellé üssék a pecsét, akit õk a legjobb képviselõnek vélnek. Egyben gondolja át, hogy neki, mint nagyváradi magyarnak, mi a legfontosabb. Vannak, akiknek a fontosabb a nemzettudat, másoknak a gazdasági vetület, megint mások személyes, mindennapi ügyek elintézésének optikáján keresztül közelítenek a politikához. Hogy bezzeg ezt nem intézte el nekem a politikus, netán azért szavazok rá, mert esetleg elintézi valamelyik ügyemet. Én tágítani szeretném a teret a nemzettudat felé is, mert úgy érzem, az erdélyi megmaradás számára most a legfontosabb, hogy tudatosítsuk: fontos magyarnak lennie, fenntartani az egyházat és az iskolát. A legegyesszerûbb cselekedeti forma, hogy magyar képviselõjelöltre szavaz. Ha ez a mozgósítás sikerül, akkor nem hiába vállaltam a jelölést.

Megkerülhetetlen tény, hogy ebben a körzetben is kisebbségben van a magyarság. Szándékozik-e megszólítani a román választókat?

Nagyváradi vállalkozóként a román közösségben is ismernek, úgy érzem sokan támogatnak, a Nagyváradi Polgármesteri Hivatal újságjában megjelent cikkemben is megírtam, hogy otthon szeretném érezni magam Nagyváradon. Az otthon pedig mindenkibõl áll: a román szomszédomból, a román barátomból, a magyar családomból, közösségembõl. Ez mind együttvéve teszi Nagyvárad mivoltát. A kampányt pedig nem szabad elvonatkoztatni Nagyváradtól, a kerülettõl, amelyben indulok. A kerület Nagyvárad történelmi része, ami részben meghatározza, hová lehet helyezni a hangsúlyokat. Szerintem a román választók megszólítása sikeres lehet egy értelmes magyar üzenettel.

Szatmárnémetit, Zsombolyát, Szászrégent szokták példaként emlegetni, hogy a magyar jelöltek román szavazatokat is begyûjthetnek. Nagyvárad, Bihar megye épp ennek ellenpéldája lehet, ahol az RMDSZ-nek nem sikerült júniusban megszólítania a román választókat. Lehet-e okulni e példákból?

Az etnikai szavazás tényét nem tudjuk tagadni. Sajnos ez a 21. század Romániájában még tényként kezelendõ. Olyan helyen, ahol az etnikai arányok egyértelmûen egyik vagy másik fél többségét mutatják, ott valószínûsíthetõ a többségi jelölt gyõzelme. Itt Nagyváradon a belvárosi részarány ugyancsak azt valószínûsítheti, hogy az egyik román jelölt gyõzelme esetlegesen megtörténhet, de nem feltétlenül. Ötven százalék plusz egy szavazatot a magyarok nem tudnak produkálni csak román szavazatokkal. Az elsõ helyért viszont komoly küzdelem zajlik majd, sõt, megtörténhet, hogy egy jó kampánnyal meg lehet szereznünk. Ezáltal egy billegõ körzetbõl egy gyõztes körzet lehet.

Többek úgy vélekednek indulása, az MPP-bõl való kilépése kapcsán, hogy e mögött anyagi megfontolás is húzódik? Azon túl, hogy ezt cáfolja, mivel tud érvelni?

Ki kell mondani azt, hogy az emberben egy ilyen helyzetben létezik egyfajta politikai exhibicionizmus, karriervágy. Aki ezt tagadja, az hazudik. Ez a fajta karrierépítési szándék és a közösségi felkérés találkozott az esetemben. Aki nem akar politikai karriert, az nem is kell mérlegeljen. Ha a tenniakarás az erõsebb, az ember önös érdekbõl a karrierjére is gondol, de nem ez az elsõdleges. A kettõ együtt érvényes. Ha valaki cselekedni akar, és megadják a lehetõséget, az az igazi szerencsés eset.

Persze attól se lepõdjön meg, ha valaki azt mondja, Csuzinak nyilván jobban megy majd a vállalkozása is, ha képviselõ lesz.

Én elõbb lettem vállalkozó, s utóbb adtam a fejem a politikára. Az, aki a politikából csinál pénzt, az elítélendõ, mert az a korrupció melegágya. Aki már biztos anyagi háttérrel kerül a politika közelébe, az nincs arra utalva, hogy a politikából csinálja a pénzt. Kihívásnak tekinti a lehetõséget, hogy ezt is meg tudja oldani. Ne felejtsük el, a vállalkozó is kihívások elé néz nap mint nap. Vannak kisebb kihívások, vannak nagyobbak. Az, hogy elfogadom az RMDSZ ajánlatát, az egy olyan kihívás, amire jelen pillanatban, biza, rá kell dolgozzak ahhoz, hogy teljesíteni tudjam. Egy olyan kihívásnak tekintem, ami nem minden nap adatik meg.

Jelölése kapcsán az RMDSZ részérõl tudomása szerint szükség volt-e az országos vezetõség jóváhagyására?

Nincs tudomásom arról, hogy bárki is rábólintott vagy nem bólintott rá. A tudomásom az, hogy az RMDSZ Bihar megyei vezetõi felkértek a jelöltetésre, s én ezt elfogadtam. A döntésem elõtt konzultáltam, a döntést viszont magam hoztam meg. Bár a szervezetek közötti országos tárgyalások megfeneklettek, lehet, hogy ez a jelölés ad egy újabb impulzust.

Mire számít az MPP-vel szimpatizálók részérõl?

Az MPP szavazótábora sem egyforma, ugyanúgy, eddig is létezett szimpátia vagy antipátia. Eddig is voltak, akik támogattak, voltak, akik elleneztek, s voltak, akik semlegesen viszonyultak hozzám. Akik eddig is rokonszenveztek velem, hiszem, hogy ezután is támogatnak, azok közül, akik semlegesek voltak, jó részük azt mondja, jól tette, legalább képviselni fog bennünket is. Míg azok, akik eddig sem szimpatizáltak, ezután sem fognak, sõt, õk lesznek azok, akik erõsebb szavakat használnak irányomban.

Ön szerint mi az oka annak, hogy a választási koalíció kapcsán megfeneklettek a tárgyalások?

Azért, mert nem az eredményességet célozta a tárgyalás. Egyik oldal sem akarta igazán a megegyezést.

Mennyiben felelõsek ezért a tárgyalások résztvevõi?

Tõkés László indította el a folyamatot, ám egy adott pillanatban harmadik félként megállt. Az RMDSZ az erõ pozíciójából tárgyalt, az MPP pedig nem tudott megfelelõképpen kompromisszumra hajlani. A megegyezés szükségessége felül kellett volna írjon mindenféle pártérdeket.

Tõkés László éppen abban a körzetben lakik, ahol Ön indulni kíván. Mire számít az õ részérõl?

E pillanatban nem tudom, mi lesz a sorsa a tárgyalásoknak, melyek még a levegõben lógnak. Szerintem Tõkés László is azon van, hogy legyen még egy tárgyalási forduló. Ezt a történetet még ne zárjuk le. A civil szféra is megnyilatkozott, – Bodó Barna aláírásával jelent meg az állásfoglalásuk – miszerint az erdélyi magyarság részérõl óriási elvárás az összefogás, a politikum ébredjen fel a huszonnégy óra utolsó másodpercében és legyen kompromisszumképes. Az én döntésem e kompromisszum jegyében született. S ebbõl a körbõl az egyházakat se hagyjuk ki, az ökumenikus egyház támogatására számítok, a református, a katolikus, az evangélikus és az unitárius közösségek támogatására, azon választókra, akik e körzetben élnek. Nem lehet úgy felvállalni ezt a jelöltséget, hogy ne tudd a hátad mögött az egyház, a civil szféra és a politikum legalább egy részének a támogatását.

Ha szervezeti megállapodás végül nem születik, elképzelhetõ, hogy nem Ön lesz az egyedüli, aki ilyen módon indulva kapcsolja össze a két oldalt?

Ebben reménykedem. Mert egy fecske nem csinál nyarat. Egyedül nehéz reformot elérni, megváltoztatni egy kialakult rendszert. Talán az én esetem egy stációja lehet ennek a megegyezési folyamatnak. Lehetetlenség, hogy az árokásás folytatódjon. Az, hogy helyhatósági szinten a pluralizmus érvényesül, az jó, de ott is meg kell nézni, hogy hol, milyen körülmények között. Hiszen nem lehet egyformán kezelni a tömbmagyarság helyzetét a szórványban élõkével.

Az RMDSZ bihari vezetõivel való megállapodásakor voltak-e olyan feltételek, amelyet egyik vagy másik fél rögzíteni kívánt?

Az elsõ kitétel az, hogy egy ember nem tud egyik napról a másikra megváltozni, s én nem is akarok. Az eddigi elveim megmaradhatnak, tovább maradhatok polgári érzelmû. Nem kell megtagadjam önmagam, azt, amit eddig tettem, folytathatom. Például az Erdélyi Magyar Alap tervét, amit két éve kezdeményeztünk, s ami az erdélyi magyar kataszter létrehozásához kell vezessen. Mérjük fel, hányan vagyunk, kik vagyunk, mit akarunk. Majd hozzunk létre egy közös erdélyi magyar egyeztetõ fórumot, tanácsot. Elemezzük ki, mit szeretnénk, hol, milyen lehetõségeink vannak, milyen eszközeink. Akkor egy elérhetõ jövõképet tudunk megalkotni. Nem lesz ez az apátia, politikum-ellenesség. Mert lássuk be, az emberek többsége a politikát utálja, nem fogadja el, hogy acsarkodunk, hogy a politikai önös érdek, a pártérdek felülírja a közös érdeket.

Az elvek megtartása mellett a parlamentben a frakciófegyelem is fontos tényezõ.

Az RMDSZ frakcióba jut be, aki vállalja a jelöltséget, ez már az országos tárgyalás idején is tudott volt. Országos ügyekben természetes módon elvárható, sõt kötelezõ az együtt szavazás. Ám más ügyekben lehet kezdeményezni, lehet próbálkozni, olyan, a polgári oldal számára fontos kérdésekben, ami az RMDSZ számára nem elsõrendû. Precedens-értékû például az autonómia-tervezetek parlament elé terjesztése. Tehát ezek úgymond vállalható belsõ ellenzékiséget jelentenek.

Névjegy



Csuzi István 1960-ban született Nagyváradon. A temesvári Traian Vuia Mûszaki Egyetemen diplomázott ipari elektronika és távközlés szakon. 1985-1988 között fõenergetikus az élesdi Kötõanyag és Azbocement Kombinátnál, majd 1992-ig az IIRUC Bukarest cég nagyváradi alegységénél karbantartási felelõs. 1992 óta a Trioda kft. ügyvezetõ igazgatója. A magyar és a román mellett angolból és francia nyelvbõl rendelkezik középfokú ismerettel, illetve alapfokú német nyelvismerettel.
1990 óta az RMDSZ tagja, 2004-tõl 2007-ig a Magyar Polgári Egyesület Bihar megyei elnöke, 2008 júniusában az MPP egyik nagyváradi tanácsos-jelöltje. A hónap közepén kilép az MPP-bõl, s elfogadja az RMDSZ ajánlatát, hogy Nagyváradon jelöltesse magát a parlamenti választáson.
Nõs, felesége Emese fizika szakos tanárnõ, fiuk István Botond (1987).

  • Despre baza de date

Centrul de Documentare ISPMN a iniţiat un proiect de monitorizare a presei pe tematica reprezentării minorităţilor naţionale. În cadrul proiectului sunt monitorizate versiunile online ale mai multor cotidiane naţionale, atât în limba română cât şi în limba maghiară.

În munca de colectare a materialelor beneficiem de aportul unui grup de studenţi ai Universităţii Babeş-Bolyai, Facultatea de Sociologie şi Asistenţă Socială, fapt ce ne oferă posibilitatea unei dezvoltări continue a bazei noastre de date.

Proiectul de monitorizare a presei doreşte să ofere celor interesaţi, posibilitatea de utilizare a acestei baze de date  în viitoare analize.